Immár negyedik éve tartjuk meg a Tehén Napját, ahol augusztusi hőségben, egyre számosabb résztvevővel vágunk neki a Tehénfark 101 km-es távjának.
2025-ben augusztus 20-án reggel 6 órakor rajtoltak el a csapatok a piliscsabai Kisgulyáról.
Kivéve Pap Sanyit, aki egyéni aspiránsként már fél négy előtt elindult. Esztergom után azonban alulkalkulálta a vizet, amiből kis szétesés lett (plusz 4 km-rel), így végül csak Pomázig (kb 70 km) jutott.
Már az elején sem volt nagyon volt kérdés, hogy melyik váltócsapat lesz a leggyorsabb. A Néhetsőjef kilenc tagja két autóval érkezett, és igen komoly futókból állt. Bár Máté (aki 10 nappal ezelőtt 3:12:48-cal lett első az 50 km-es OB-n Nagyatádon) csak 14 km-t futott, a többieket sem kellett félteni. Hacsak nem magától a Gulyakör informatikai rendszerétől, mert a pittyentés nekik sem ment elsőre zökkenőmentesen. (Ehhez hozzájárult az is, hogy több telefonon nem volt mobilnet.)
További hátrányuk ezen kívül még a pályaismeret hiánya volt, amivel a többi csapat általában jobban állt. Az ezekből adódó bakiknak köszönhetően a féltávon található Prédikálószékről még második helyen indultak, de aztán nagyon gyorsan elhúztak, és 9 perccel még a pályacsúcsot is megdöntötték: 10:19:32 az új. Fél óra biztos (de akár egy is) maradt még benne.
Pályaismeret ide vagy oda, a másodikként beérkező Kerekecske dombocskában futó szervező is tett extra kanyarokat, amiket nem kellett volna. Főleg az Esztergomi Őrhegy pontnál volt fájdalmas egy oda-vissza másfél km-es kitérő. Ez a csapat 3 felnőttből és 5 gyerekből állt (utóbbiak közül a legidősebb 10 éves). A gyerekek 56 km-t futottak (többnyire felnőtt kísérettel), sok részletben. És a végén inkább még kevesellték a távot.
A Tehén csapatnéven gondolkodtál? volt a legkisebb létszámú csapat: csak 3-an voltak. Ennek ellenére (vagy épp ezért?) a 3. helyen értek be a célba. Tőlük Gergő a Ziribári hegyen felejtett el pittyenteni, de 300 méter után észrevette, és javított. Ők szokás szerint nem váltottak Pilisborosjenőn, amivel kb 35 km autózást spóroltak meg.
A Sárga Gumimacska tájfutókból álló 4 fős (ezért negyedikként beérő) csapatából Balázs csak reggel ért rá, így Esztergomig (24 km) le is tudta a szakaszát. A maradék 3 főből 2-en is estek, ezért az utolsó szakasz Anna helyett Ádámra maradt. Még ők is épp világosban értek be.
5. lett a PI-TE. A csapat 5 tagja alapvetően túrázó háttérrel bír, kivéve Robit, aki szokott hosszabbakat is futni. A tavalyi stratégiával szemben most nem Zoli kapta az összes hegycsúcsot. A fejlámpát az utolsó szakaszon már be kellett kapcsolniuk.
A legkalandosabb körbeérése valószínűleg a Last (előzőleg Lost) csapatnak volt. Lajosforrás után például meglátogatták a Hubertus kunyhót is, ami plusz 5 km-t jelentett. Szilvinek a Macsaka barlangnál kellett elővennie a fejlámpát, ami a Ziribári hegy előtt felmondta a szolgálatot. A problémát a fejhallgató oldotta meg, ami kizárta a keletkező sötétben előforduló ijesztő zajokat. Egyébként ők az egyetlen csapat, akik tavaly is ugyanebben a felállásban indultak, így van értelme megjegyezni, hogy akkor egy és negyed órával voltak gyorsabbak.
Szervezői oldalról még további izgalmakat hozott egy 16 óra körül beálló szervergyengélkedés (úgy látszik, ezeket direkt a versenynapokra tartogatja a szolgáltató: legutóbb a Schrödinger rajtjakor volt hasonló). Kb. 40 percen keresztül többnyire csak offline lehetett pittyenteni.
A célban az ellátást a Csévi GumiszerviZ és a PI-TE szponzorálta, amiért nagy köszönet!
