De Celanus: Dóri és Dani az élményfürdőben

Gyermekem! Egy mesét tartasz a kezedben. Persze csak ha magad olvasod. Ha más olvassa föl neked, nyilván ő tartja a kezében, bár úgy is lehet, hogy te tartod a kezedben, és valaki más olvassa föl neked imigyen, sőt azt is el tudom képzelni, hogy kottaállványra tettétek, és onnan olvassa valaki, és akkor senkinek sincs a kezében, de nem ez a fontos, a fontos az, hogy nem egy mesét tartasz a kezedben, hanem kettőt. Kettőt. Az egyik egy kész mese. Kész van, elkészült. Van eleje, közepe nem igazán, vége azonban annál inkább. No, majd meglátod! De van itt ám egy másik mese is. Egy láthatatlan. Ezt a mesét, amit a kezedben tartasz kényed-kedved szerint megváltoztathatod ugyanis. Átírhatsz benne egy szót, egy mondatot, egy egész részt, vagy hozzátehetsz, elvehetsz belőle. Na, és akkor az már egy másik mese. Másik, hisz nem ugyanez, amit a kezedben tartasz, vagy amit az tart a kezében, aki fölolvassa, de még csak azzal sem azonos, amit netán kottaállványra tettetek. De mindegy, hol van, a fontos, hogy tulajdonképpen most arra akarlak biztatni, változtasd meg bátran. Írj benne át egy szót, cserélj föl két mondatot, változtasd meg kicsit vagy annál jobban, változtasd meg nagyon, akár teljesen! Legyen a te meséd vidámabb vagy szomorú (azért így mondom, mert szerintem az enyém kicsit vidám, s cseppet sem szomorú), kalandos, izgalmas, érdekfeszítő, de lehet unalmas is, érdektelen – egyszóval tégy vele, amit akarsz. Ámbár ha már megváltoztatod, jobb, ha jobb lesz. Ennél jobbat írni nem nagy kunszt. És ha sikerült megváltoztatnod, légyszi, oszd meg velünk! Nagyon kíváncsiak vagyunk rájuk. Hajrá, gyermekem! Íme a mese, amit átalakíthatsz, vagy amit kicserélhetsz egy másikra:

Dóri és Dani az élményfürdőben

Ebben bizonyítást nyer, hogy ufót még sosem látott senki, de ez hagyján, megtudhatjuk, hogy nem is csészealjjal közlekednek.

- Na, ha kíkózod a fejem, olvasok neked mesét.

Dóri, mert zoknipárosításban párját ritkítja, visszájára fordítja ajánlatom.

- Ha kíkózod a hátam, kivételesen én mondok mesét neked. Hogy mi volt a strandon.

- Hát mégis voltatok az élményfürdőben?

- Voltunk, voltunk. De csak keveset. Kár! - keseredik a hangja egyre jobban el, biggyed a szája egyre jobban le.

- Aztán miért olyan keveset? - érdeklődöm.

- Mert anya csak délután akart menni, egész délelőtt az ágyban olvasott.

Hirtelen angyal suhan el, fölcsillan a szeme.

- Pedig tök szuper volt! A csúszda…, tudod, …a narancssárga, nem a piros, elröpített a csillagok közé...

- Hát legyen, - szakítom félbe - mondd el, hogy volt, mint volt. Én meg kíkózom a hátad, de előbb uzsgyi az ágyba! ... Tán beverted a fejed és csillagokat láttál? És anyád is csúszdázott veletek?!

- Áááááá, dehhoggy iss! Az lett volna még a csoda! - legyint lemondóan Dóri.

- Hát mit csinált?

- Elment a Spárba vagy hova, meg az arcára tettek valamit, és nyomogatták a hátát.

- Vagy úgy! Szépségmasszázs, spa, arcpakolás. A szokásos - értelmezem az aprócska lány válaszát.

Dani ront a szobába.

- Hú papu! Hallottad mi történt a fürdőben? El se hiszed, képzeld…!

- De Dani, menj ki innen, én mesélek a papunak - horkan Dóri a bátyjára, és dobbant a lábával, biggyeszti ajkait.

- Na, álljo